1. |
Mag
03:53
|
|||
|
A mag
A madárnak, szárnyalónak álnoksága nincsen
Bekeletből kikeletbe énekel a kincsen
Akkor is, de akkor is, ha hallgatója nincsen
Két tenyérből, egy kenyérből eteti az Isten
Ám az ember mindenekkel úgy veszekszik egyre,
Szárnya szegve, ténferegve kóborog a hegyre
(A) tollakon nem hajba kapni, ABBA tűzni kéne
A madárral, szárnyalóval egynek lenni végre
Magnak éhe, életvágya - hozott Isten a világba
Magba rejtve, mag-teremve - lélek, ébredj mindenekre
Egyetlen van, csendbe zárva – ezért nincs szó a világra
A madárnak, a madárnak kalitkája nincsen
Bekeletből kikeletbe énekel a kincsen
Mert az ember földön állva jajgat a bilincsben
Mérhetetlen kínja foglya ha Istene sincsen
Zúg az erdő, sír az erdő, kerüli az ember
Madár tátog benne mélyen, kiszabadul egyszer
Addig is, de addig is, csak énekel a kincsen
Pelyva-gyöngéd őserővel öleli az Isten
Magnak éhe, életvágya - hozott Isten a világba
Magba rejtve, mag-teremve - lélek, ébredj mindenekre
Egyetlen van, csendbe zárva – ezért nincs szó a világra
|
||||
2. |
Esőfohász
06:14
|
|||
|
Esőfohász
Most nyílik az égi kapu
Arcunk fedje a földi hamu
Testek fonnak körkarikát
Szellem szabadul rítuson át
Táncol a szikra a csóva körül
Árnyék magasul totem mögül
Csontok dala mind messzire szól
Dobokon feszülő irha alól
Búvópatakon csillog a habokon
Gleccser pattan a Sziklás havason
Termő talajon Sárban az avaron
Zivatar borulat fortyog magason
Ágak levele millió tenyere
Égnek fordul záport koldul
Fának ereje Fűnek kenyere
Mennykő kondul vihar ha mozdul
Ébred lassan az égi határ
Fellegek mint ezernyi madár
Pergő cseppek tengere száll
Százak monoton hangja nyomán
Zúgó patakon, haragos folyamon
Rohanó zöldár forró tavaszon
Gázló utakon tajték habokon
Víznek szava szól szárnyal szabadon
Ágak levele millió tenyere
Napra ha mozdul zivatart koldul
Fának ereje Fűnek kenyere
Égbolt kondul viharba fordul
Ess, esõ ess, holnap délig ess,
Zab szaporodjék, búza bokrosodjék,
Az én hajam olyan legyen mint a csikó farka,
Még annál is hosszabb, mint a Duna hossza
|
||||
3. |
Kert
04:42
|
|||
|
Kert
Éjnek, Bőrén
Kört ír a lélekláng
Égő, Szív olt
Termőre életfát
Csúcsán, Név nő
Harmatja csillagfény
Fűnek, Hamván
Forróbb, ha nincs többé
Az ég érint földet és lebeg a szó
Ahogy elbújik körben a beavató
Izzó, Mélynek
Böjtjével illat száll
Bíbor, Öt seb
Fájdalma gyógyír már
Templom, Épül
Életre élet hajt
Minden, Sóhaj
Földtől az égig tart
Két lélekből sarjad a tavaszi láng
Ahogy bíborban lüktet e csodavilág
Amíg sírnak és fáznak:
Égnek
Egy lélekké
Minden, Sóhaj
Földtől az égig tart
Templom, Épül...
Életre hajt (suttogva)
Két lélekből sarjad a tavaszi láng
Ahogy bíborban lüktet e csodavilág
Amíg egymásra várnak:
Égnek
Egy lélekké, Szellemmé
|
||||
4. |
||||
|
A TŰZ EREDETE
Szikrát üt az égben Ukkó,
Világnak világot gyújtó,
Tüzes élű szablya szélén,
Villogó vasának végén;
Ott a felső ég határán,
Csillagkertek színe táján.
Dugja, ím, a tűzsziporkát
Színarany szelencéjébe, Új, ezüst medencéjébe,
Szűzet rendel ringatnia, Ég leányát ápolnia.
Lány a hosszú felhő szélén, Szűz a felső ég szegélyén
Tüzet tüstént ringatgatja, Szikrát szépen ápolgatja
Szép aranyos bölcsejében, Ezüst szíjak szövetében.
Az ezüst gerenda lendül, Arany pólya csendül-pendül,
Felhő mozdul, ég nyikordul, Égfödél is lejjebb fordul,
Úgy ringatják a sziporkát, A tüzecskét úgy ápolják.
Ringatá a szűz a szikrát, Ápolá a tűzdarabkát,
Leejté botor a lángot, Vigyázatlan a világot,
Kis keze a lengetőnek, Ujja az egyengetőnek.
Száll alá a tűzsziporka, A piros sugár suhogva,
Végigvillan az egeken, Átsüvölt a fellegeken,
Kilenc égen végigszárnyal, Hat tarka tetősön által,
Szétrepedt az ég lyukakra, Mind a mennybolt-ablakokra.
|
||||
5. |
Aláírhatatlan történelem
04:40
|
|||
|
Vágta
hej, hej, hej, hej
indulj már hé
emberemlék
önmagától
gyulladó fény
indulj már hé
emberemlék
önmagától
gyulladó fény
hej, hej, hej, hej
tombolj már hé
térdeplő ég
vonagló tér
lovagló fény
tombolj már hé
térdeplő ég
vonagló tér
lovagló fény!
|
||||
6. |
Az uhu birodalma
03:48
|
|||
|
Az Uhu birodalma
Halld a követ mit suttog az éjnek
Éteri szólam a csalogány ének
Szender seregek lomb-legelésznek
Egyként duruzsol mind akik élnek
Fekete ég alatt kecskefejők szállnak
Sóvá dermedve rókafiak várnak
Uhu visz csendet birodalmának
Elevenek, holtak, körben járnak
Sarló Holdon csillan az ős-fény
Riadó suta lép, rejti őt az ösvény
Kérésznász alatt habzik az örvény
Sírhely és bölcső, ez itt a törvény
A szellő táncot lejt zegzugot keresve
Ordas liheg épp, ínye vérrel festve
Huhog az éjmadár, karmában a beste
A Halált tanítja türelemre, móresre
Tintaszín felhők közt csillámok cikáznak
Tölgykérgen lapuló molypille szárnyak
Ünő hagy nyomot feszült bikának
Eleven testek mind rabjai a vágynak
A Nagy Folyó habjain csillan az ős-fény
Itatni vezet a csalitból az ösvény
Harcsa les a mélyben, rejti őt az örvény
Sírhely és bölcső, ez itt a törvény
Pirkadó zeniten ezüstös égvásznak
Bércekre festenek új mesét a mának
Aranykorong elől bújnak el az árnyak
Megpihen tollfüles Ura e tájnak
|
||||
7. |
Tiszta levegőt!
04:44
|
|||
|
Tiszta Levegőt!
Neked az olaj oltja csak a szomjad
Engem a víz hűsít
Te attól ébredsz ha zaj van
Engem a csend frissít
Neked az kell mind ami gyorsabb
Nekem az, ami odaér
Te azt várod ki a rosszabb
Én azt aki hazatér
Neked csak az jó ha le van írva
Nekem az is amit mondasz
Neked csak az számít ami most van
Nekem a múlt ès a holnap
Neked kéj ami azután van
Nekem az is, ami azelőtt
Te a tüzet látod a fában
Én a napot és a levegőt
Te csak az újat fogadod be
Én azt is ami összetört
Te Azt látod ami szétválaszt
Én azt, ami összeköt
Én a gyűrűt számolom a fában
Te a pénzt és a legelőt
Te bármit meg akarsz venni
Én csak tiszta levegőt…
Tiszta levegőt, tiszta levegőt, tiszta levegőt!
Csendet lebegőt
|
||||
8. |
Pirkadat
06:24
|
|||
|
Pirkadat
Jó reggelt jó reggelt
De nem mindenkinek
Csak annak a szép leánynak
Aki engem szeret
Kalapomnak alját
Jaj de fújja a szél
Köszönöm kedves galambom
Hogy eddig szerettél
Hogy eddig szerettél
Most a másé lettél
Verjen meg a jeges eső
Ha elfelejtettél
Hervad az a rózsa
Kinek töve nincsen
Elhervadok de már én is
Mert szeretőm nincsen
|
||||
9. |
||||
|
A VAS EREDETE
Levegő az első anya,
Víz a vénebb testvér vala,
Vas az ifjabb ezek közül,
Tűz a sorban esik közbül.
Amaz Ukkó, főalkotó,
Égen-földön uralkodó,
Levegőbül vizet választ,
Merevít a vízbül szárazt,
Szegény vaskó még születlen,
Még születlen, készületlen.
Ukkó isten mennyégbeli,
Markait megdörzsölgeti,
Két tenyerét összetevén,
Dörzsöli bal térde fején;
Így született szűzek hárma,
Természetnők hármul számra
Nemtelen vas nemzőivé,
Kék szájúnak szerzőivé.
Lépdelnek a lányok szépen,
Járnak a szűzek felhőszélen,
Mellükkel, a duzzadóval,
Csiklandozó csecsbimbóval,
Földre feji mind a tejit,
Bugyogtatja bő csecseit,
Fej a földre, fej mocsárra,
Fej a csöndes vízhatárra.
Tej’t az egyik fej feketét:
Puha vas lett abbul az helyt,
Másika ont fehér tejkét,
Abbul aztán új acél lett,
Harmadikból piros tej folyt:
Ebből aztán porló vas volt.
Nem sok idő múlt el bele,
Hát biz a vas fölkészüle,
Testvérbátyját tűvé tenni,
Tűz lángjával ismerkedni.
|
||||
10. |
Csütörtökön virradóra
04:00
|
|||
|
Csütörtökön virradóra
Csütörtökön virradóra
Talátam egy pej csikóra
Azon hajtottam a tinót
Mind a három daruszőr volt
Mind a három daruszőr volt
Tisza partján elaludtam
Ejj de szomorút álmondtam
Megálmondtam azt az egyet
Babám nem leszek a tied
Ejj de nem leszek a tied
De amikor felébredtem
Kilenc zsandár áll előttem
Azt kérdezik mi a nevem
Hol az utazó levelem
Hol az utazó levelem
Zsandár urak mit akarnak
Talán vasalnyi akarnak
Nem akarunk mink vasalnyi
Szilaj csikót jöttünk venni
Szilaj csikót jöttünk venni
Szilaj csikó nem eladó
Nem is zsandár alá való
Mer ha arra zsandár ülne
Még a madár is rab lenne
Még a madár is rab lenne
Megkérdezik mi a nevem
Hol az utazó levelem
Kettőt mingyár agyon-lőttem
Ez az utazólevelem
Ez az utazólevelem
Kettőt mingyár agyon-lőttem
Ez az utazólevelem
Ez az utazólevelem
|
||||
11. |
Kikeleti fény
04:20
|
|||
|
Kikeleti fény
Mély erdőn halk ösvény titkos,
Fák között fürge szél futkos
Csorduló patakvíz égkék
Partjánál isznak a cinkék
Őz bolyong, kileskel halkan
Szempárja félénken csillan
borz neszez, ágakat zörget
Halk fodor kavicsot görget
Gyűlik az alkonyat üszkös
csendjében egy bagoly röpdös
Fák alatt nyúlik az árnyék
Homályba hullik a környék.
Túzok táncol, tágas pusztán,
tavaszi lapályon, rétek hosszán.
Hajnali fényben, járja a rozsban,
szökken-fordul, árnyas iharosban.
Büszkén dürrög, porzik a csillám
ékes-fényes, naptüzü tollán.
Földet-seprő legyező-szárnya
lengő, kikeleti fényre kitárva.
|
||||
Sajba Kismaros, Hungary
Sajba is a Hungarian ethno-ambient, psy-folk group, founded in 2020 by three musicians from different
genres
and using traditional and electronic instruments, from ambient-like deep pads, through downtempo neofolk, till psy-trance based folk-songs with powerful vocals on the top. Lots of their lyrics are written by themselves but they play Hungarian folk-songs and poems in their own concept.
... more
If you like Sajba, you may also like:
featured on Bandcamp Radio Mar 7, 2022
go to album
Elyse Weinberg: Greasepaint Smile
by Elyse Weinberg
featured on Bandcamp Radio Feb 14, 2017
go to album
“Buile” uses an electronic backdrop to explore songs old and new from the Celtic tradition.
go to album
Inti Watana - El Retorno del Sol
by Luzmila Carpio
featured on Bandcamp Radio Sep 19, 2023
go to album
Luzmila Carpio Meets ZZK
by Luzmila Carpio
featured on Bandcamp Radio Feb 17, 2015
go to album
Amansara
by CHANCHA VIA CIRCUITO
featured on Bandcamp Radio Sep 2, 2014
go to album
Yuyay Jap'ina Tapes
by Luzmila Carpio
Luzmila Carpio showcases the tonalities, sounds and instruments of the Potosi region of Bolivia. Outerworldy!
go to album
